ÚTKÖZBEN
Varga-Tóth Csaba sorozata


Taposs, különben befon az erdõ! A gazra lépj rá, az ágakat hajtsd félre! Süssön be a nap!

Vagy tudod mit? Hagyjál. Hiszen nem vezetek már sehova. Valaha tanyáikhoz vittem az embereket. Mutattam az irányt mezítlábas gyerekeknek; vízhordó nõnek, kinek gondolatai nem nagyon voltak, csak a dolgát tudta, s emberének kinek az életról a becsület családról a sajátja, jövõrõl jövõ jutott eszébe.

Lassan erdõvé változom. Állatok nem szaglásznak, nem kerülnek majd el, emberek nem használnak, nem taposnak rajtam. Valaha éppen erre voltam büszke. Különbnek éreztem magam az érintetlen avarnál, a patak kavicsos medrénél. Az ember volt az istenem. Most már térj le rólam. Ne hitegess. Járj betonon, azt nem veri gaz, nem kell átkelned bedõlt fák során, nem kell végighallgatnod senkit. Haggyál.

Tegnap átrohant rajtam egy nyúl. Észre sem vett. Ma egész nap csiklandozott itt ni, ez a kis borostyán. Õ most tervezi útját.

Ne tûnödj, indulj te is. Tudod, azért jó, hogy erre jártál.