Miss Art'húr 
A néni

A néni tett-vett a szobában. Az ablakhoz állt, ráncos bõrén érezte a bágyadt nap sugarait. Megint eltelt egy év. Egyre ritkábban gondolt rá. Tudta, ha hagyja, hogy megrohanják az emlékek ,csak rosszabb lenne. Inkább átadta magát a napsugaraknak. Lassan félrefordította a fejét, meleg simogatás. Legalább ennyi megmaradt. Az ablakpárkányra tette a kezét, ki akarta nyitni az ablakot, de meglátta, hogy a két üvegtábla közé egy pók épített házat magának, így aztán úgy döntött, hagyja az egészet. Csípõre tette kezét, elõre félve a fájdalomtól, amit a fordulás fog okozni aztán csoszogva megfordult. Érezte, még egy-két lépés és ismét zihálva le kell ülnie. Megint eltelt egy év. Ne gondolj rá! Inkább a fájdalom. Vagy mégsem. Túl erõs már a fájdalom. Nem kell rá gondolnia. Elég, ha a tükörbe néz. Mint hollót látja magát a kegyetlen fényben. A fájdalom. Elmúlt már. Csoszog tovább a tágas szobában - Túl nagy ez már nekem! A koszlott szõnyeg rojtjain elmélázva megáll, belekapaszkodik az asztal szélébe. Remegõ kezével szorítja a hûvös fát. - Ezt hatvankettõben vettük. Ne gondolj rá! Kiszabadul egy tincs õsz kontyából. Bosszankodik. Újabb húsz percbe kerül majd, míg kibotorkál a fürdõszobába, fájós kezeit áterõlteti feje mögé és a fakó hajszálakat visszatûzi helyükre. Mit számít? Állhatna akár egész nap a tükör elõtt. Örökké csak a haját fésülve. Kit érdekelne az is!? Vagy borotvát venne kezébe (az õ borotváját! - fájt szíve kidobni. Ne gondolj rá!), és kopaszra nyírná a fejét. A seszínû, porszagú tincsek dermedten hullanának a mosdóba, hullanának egyre, jutna belõlük a földre is (gyönyörû a hajam, még ma is!). A szorítástól elfehéredett az ujja vége. Elengedte az asztalt, félve lépett, szinte csalódottan észlelte a fájdalom elmaradását. Na látod, én vagyok az erõsebb! - gondolta. Persze tudta, ez nem igaz. Hová is indult? Ja, igen, a fürdõszobába. Mindegy. Hagyjuk. Nehézkesen hátrasimította kicsúszott tincset, megteszi ez is. Több mozdulattal jár, de legalább nem kell a fürdõszobáig elmennie. Újra megfogta az asztal szélét, elindult a túlsó oldalára, leül a székre, kicsit megpihenni. Nehezen mozdul, csak néhány lépés az egész, még egy, újra megmarkolni az asztal szélét. Ez még fából van. Hatvankettõ, milyen szép év volt, nyáron együtt a Balatonnál, a fekete, csillagos ég, ahogy megfogta a vállam, vigasztalt, akkor már késõ volt. Az asztalba kapaszkodva kiráncigálta a széket, fejét óvatosan félrebillentette, hogy megnézze, nem gyûrte-e meg a szõnyeg rojtjait. Minden rendben. Újabb mozdulatok végtelenül bonyolult láncolata. Mindkét kézzel erõsen markolni az asztal szélét, hátát kiegyenesíteni, súlypont áthelyezése a bal lábra, jobbat enyhén térdben behajlítva az asztal alá helyezni, leülni, zihálni, bal lábat hozzázárni a jobbhoz. Ülni. Ülni. Kár, hogy széke az ablaknak háttal van, így nem süt arcára a napfény. De kárpótolja a libegõ porszemek csillogása, a tompa, meleg sárga szemerkélõ ragyogás. Ez a tompa ragyogás. Mindig csak ez van. Mintha legalább belõle áradna. Tán elhiszem magamnak egyszer. Hátát simogatja a meleg. Forróság. Hajdanvolt szeretkezések. Egy öregasszony emlékei? Még mindig érzi a forróságot. Átadja magán a fénynek. Jaj! Az asztal másik felén meggyûrõdött a terítõ. Abban a pillanatban érzi, hogy mindennél fontosabb, hogy azt a gyûrõdést kisimítsa. Mindennél fontosabb. Ki kell simítania, ezen múlik minden. Igen. Mindig ilyeneken múlik minden. Csak ennyin múlott az abortusza is annak idején. Akkor titkolnia kellett. Majdnem belehalt. Mint annyian mások is. Mint mindenki. Bele is halt. Felmentõ körülmények. Mindenki. Lássuk csak azt a terítõt. Fel kell állnom. Nincs választás. Ezen múlik minden. A néni feláll. Mozgása nehézkes. Látszik, túl van már mindenen. Mintha bárki is túl lehetni mindenen. Hát persze. A néni feláll. Gyûlölöm ezt az asztalt, mindig csak kapaszkodni. Mindig csak kapaszkodni! A meggyûrõdött terítõ. Terítõ. Mit terít õ? Haha. Állj csak fel- Pattanj! Vénség. Ó, hogy dögölnék már meg. Milyen finom ez a napsugár. Simogasd csak a hátam! Még, még! A terítõ! Úristen, a terítõ! Hiába, fel kell állnia. A néni feláll. Mozgása nehézkes. Milyen nehéz fél kézzel kapaszkodva hátrahúzni a széket. Milyen nehéz felegyenesedni. Milyen nehéz. Milyen. A néni feláll. Mozgása nehézkes. És most már valóban, jobb és bal kezével felváltva kapaszkodva, araszolva megkerüli az asztalt, megkapaszkodik, nagy levegõt vesz, és kisimítja a gyûrõdést. Elégedetten felsóhajt. Újra szemben áll a nappal. Még! Kérlek simogass még. Olyan rég cirógattad már az arcomat. Ugye már nem is szeretsz? Azóta. Nem tudsz már megbocsátani. Igazad van. Gyûlölj! Csak simogasd az arcomat. Csak simogasd az arcomat. Behunyom a szemem, mint régen. Jó veled lenni. Mint régen. A néni áll. A néni áll a napfényben. Arcán egy könnycsepp szalad végig. Észre sem veszi. Elfáradtam. Le kell ülnöm. Újra végig kell kapaszkodnia az asztal szélében a székig. Jobb kéz, jobb láb, bal kéz, bal láb. Nem is lehet így menni. Õrület. Ezt kellett neki megérni, neki, aki mindig..., de mindegy már. Még néhány lépes, fogás, minden rendben. Mindkét kézzel erõsen markolni az asztal szélét, hátát kiegyenesíteni, súlypont áthelyezése a bal lábra, jobbat enyhén térdben behajlítva az asztal alá helyezni, leülni, zihálni, bal lábat hozzázárni a jobbhoz. Ülni. Ülni. Hirtelen kitágult az idõ. Kitágult. Ült. Az asztal megnyúlt, kicsit furcsán érezte magát, de ez már egyáltalán nem meglepõ, amik mostanában történnek vele, ez egyáltalán nem meglepõ, amik mostanában történnek vele, ez egyáltalán nem meglepõ. Meglepõ. Engem már senki nem lep meg. Csak ülök ebben a rohadt szobában. Csak ülök ebben a rohadt szobában. Szeretem ezt a szobát. Szeretem ezt a szobát, mint annyi mást. Szerettem a férjem. Szeretem a férjem. Szerettem a férjem. Szeretem, mint annyi mást. Ezen az õszi napon szeretem a napfényt, ahogy simogatja a hátam, emlékeimet, szeretem. Szeretem. Eszembe juthatna, mi mindent kellene csinálnom. Eszembe juthatna. Felállnék, ha nem lenne annyira nehézkes az egész. Ha nem lenne annyira nehézkes az egész. Felállnék. Megkapaszkodom az asztal szélében, Istenem gyönyörû az egész. Gyönyörû a mai nap. Megkapaszkodom az asztal szélébe, fél kézzel kihúzom magam alól a széket, kihúzom magam alól a széket. Félbemarad a mozdulat. Gyönyörû a mai nap. Kihúzom magam alól a széket, felegyenesedek. Elborít a fájdalom. A fájdalom. A sárga háttér elõtt táncoló vörös karikák. A vörös karikák. A fájdalom. A vörös karikák. A néni feláll, mozgása nehézkes. A konyhába kell mennem. A konyhába kell mennem. Ma még nem ettem semmit. Ma még nem ettem semmit. Hisz már dél van, és ma még nem ettem semmit. Ma még nem ettem semmit. Reggel van. Épp itt az ideje, hogy egyek valamit. Ma még nem ettem semmit. Semmit. Kérsz egy kávét? Kedvesem, ma még nem ettél semmit. Csinálok neked egy kávét, meglátod, rögtön jobban fogod érezni magad. Mindig csináltam neked reggelit. Ezért nem hibáztathatsz. Mindig csináltam neked reggelit. Mért kellett? Miért? Mindig csináltam neked reggelit. Kérsz egy kávét? Minden lépés fájdalom. Minden fájdalom egy lépés. Ki a konyhába. A néni kimegy a konyhába. Ki bírja ezt a mozdulatlanságot? Csak állni folyton az ablakban, néha becsukni a szemet, csak állni folyton az ablakban. Folyton. Valószerûtlen az egész. Valószínûtlen. Folyton. Mindig állni az ablakban, várni, mikor megy már le nap. Gyönyörû a mai nap. Gyönyörû õszi nap. Várni, mikor megy már le a nap. A rohadt nap. Várni a rohadt szürkületet. Érszûkület. Ezt mondák mindig az orvosok. Varázsszó. Érszûkület. Megpattanhat bármikor egy ér, és akkor vége. Akkor vége. Megpattanhat. Várni. A szürkület. Szürkület. Nem is szürkület. Vörösség. Mindig izzó vörösség. Sosem szürkület. Bár az lenne. De mindig vörösség. Izzó. Fájdalmas. Mint mikor ömlött belõlem a vér. Bár ömlött volna belõlem a vér. Belõlem. Kérsz egy kávét? Felteszek egy kávét. Elmegyek ettõl a rohadt ablaktól. Felteszek egy kávét. A néni végigcsoszog a szobán. Végigcsoszog a szobán. Felteszek egy kávét. Fáj a szívem. Szorító fájdalom. Fájdalom. Azért felteszek egy kávét. Meglátod, jót fog tenni. Ha valami bajom van, mindig felteszek egy kávét. Az segít. Mindig segít. A néni tett vett a konyhában. Szétcsavarta a kávéfõzõt, a hegyes kiskéssel kikaparta belõle a zaccot, elöblítette, megtöltötte kávéval, összecsavarta a kávéfõzõt, meggyújtott egy gyufát, kinyitotta a gázcsapot, kinyitotta a gázcsapot, meggyújtotta a lángot, rátette a platnira a kávéfõzõt. Várt. A néni várt. Mindjárt kész a kávé. Ha valami bajom van, mindig felteszek egy kávét. Az segít. Mindig segít. Most nincs semmi bajom, mégis kávét fõzök. Megszokás. Felteszek egy kávét. Mindig kávét fõzõk. Ezért nem hibáztathatsz. Mindig csináltam neked kávét. Mindig csináltam neked kávét. A néni felrakott egy kávét. A néni várt. A Kávé. Kávé. A néni várt. Mindig itt állok. Mindig csak itt állok a konyhában. Mindig itt állok. A néni felrakott egy kávét. Meggyújtotta a gázt és várt. Állt és várt. Kávéillat a szürkületben. Kedvesem, kész a kávé! Kitöltötte magának a kávét. Kitöltötte magának a kávét, és elindult az ablakhoz. A néni szerette nézni a szürkületet, és közben szürcsölni (szürkülni) a kávét. A néni átbotorkált a szobában, kezében a kávéscsészével, ez különösen nehéz mûvelet, kezében a kávéscsészével, átbotorkált a szobán, az ablaknál megállt. A néni kávéscsészével kezében az ablakhoz állt. Fõztem kávét. Tölts magadnak. Meglátod, jót fog tenni. Tölts magadnak. Fõztem kávét. Neked fõztem. Az ablakban állok. Folyton az ablakban állok. A kávéscsésze szélén megcsillan az aranyló szürkület. A vöröslõ szürkület. A vöröslõ éj. Vége a napnak. Hát ennek a napnak is vége. Megint eltelt egy év. Megint.