Art'húrka három éves

Nehéz gyermekkora van a ma gyermekének. Nem akarunk mutogatni senkire, az azonban tény, hogy Art'húrkára panaszok vannak. Nehezen kezelhetõ. Pszichológussal konzultáltunk, aki azzal nyugtatott, hogy életkori sajátosságait kifogja nõni. Art'húrka ugyanis most eszmél arra, hogy önálló személyiség. Eddig, hogy szüleinek-alapítóinak imponáljon utánozta õket, most, hogy saját lábra igyekszik állni, szívja magába az újjat, állandó mozgásban, újabb és újabb helyzetben próbálja ki magát. Érdeklõdése a tárgyi (és valljuk meg a virtuális) világ felé fordult. Az egész világot akarja, fejébe vette, hogy az Interneten fészket épít magának. Álmában beszél, álmaiban egy világot épít fel, ahol az emberek beszélgetnek, festenek, zenét hallgatnak és/vagy csinálnak. Egy szigetrõl motyog ilyenkor, kipirul az arca és gyakran mosolyog. Álmai a valósággal gyakran elválaszthatatlanul összekeverednek.
Art'húrka rendkívül érzékeny, rájött arra (majd kinövi ezt is!), hogy a világnak lelke van, s az emberek között sok a kedves jóravaló. A szavaknak, az adott szónak mágikus erejét éli meg. Úgy pontos, hogy még megéli a szó erejét.
Art'húrka nappal már szobatiszta, Freud szerint a fallikus korát éli. A „szexuális õrjöngése" könnyû helyzetben van, mert biztonságos!?!.
Art'húrkánál a cél és az ok felcserélése gyakori, következményeit az öncélú kéthavi kék firkát kétezren olvassák. A múltat, a jövõt egységben látja, s idealizálja azt. Sokáig félõ is volt, hogy elbízza magát, önértékelése, önbecsülése azonban csak ezidõtájt alakult ki. Extravertáltsága szeretni való, nem tolakodó, s nem hízeleg, idegenekkel távolságtartó. A világ szokásos védõoltásait rendesen kapja.
Éppen három éves korában a Fõvárosi Ügyészség apasági keresetet, törvényességi vizsgálatot rendelt el. Emiatt a gyermekkori fantáziája rémálmokkal gyötörte, pedig õ rosszat kicsi életében nem tett. A játszóteret el nem hagyta mikor szülei szabadon engedték a zsúfolt téren. Volt cukros, mutogatós, ígérgetõs bácsi, de okos kis buksija eltántoríthatatlan volt.
Persze tartós kapcsolatai sem alakultak ki, futó barátságai egy közös ricsajban merültek ki. Mostanában magányos is. És félõs is. Játszópajtásokat keres, és fantáziával tölti ki a valóság ûrjeit.
Art'húrka nehezen kezelhetõ, gyakran nyûgös, mert szüleinek játékokra egyre kevésbé van pénzük. A keresztszülõk nem tõrödnek a gyerekkel, a család barátai is elfordultak a kis haszontalantól. Art'húrka persze tudja, hogy a sikernek mindig sok apja van, a kudarc mindig árva. Art'húrka esténként az ágy alatt a Pinokkiót nézegeti és hisz a mesékben. Art'húrka javíthatatlan.


Errõl eszembe jutott a következõ, ezúttal Art'húrkára vonatkoztatható meghatározás: „Nem volt rossz gyerek, ha nem nézzük az észt, a külsõt és a jellemet." Ezzel terítem meg tehát a Gyerekszívvel rovatot, hogy szeressük meg ivadék voltunk egyszerû õszinteségét.