KEREKASZTAL - Artus király udvarának híres tanácskozóasztala, s egyben az Artus és Merlin által alapított lovagrend elnevezése. Magát az asztalt Merlin tanácsára még Uther Pendragon király ácsoltatja, majd Cameliard királyának, Lodegrance-nak ajándékozza. Az õ leánya, Ginevre hozományaként kerül vissza Uther fiához, Artus királyhoz. Merlin számára a Kerekasztal megalkotásához Arimathiai József asztala szolgál mintául, amely körül ülve hívei a Szent Grált imádták, s amely az Utolsó Vacsora asztalát idézte. Erre utal a Kerekasztal melletti Veszélyes Szék is, amelyre nem ülhet le senki, mert voltaképpen az áruló Júdás üresen maradt helyét szimbolizálja. Az Asztalt Merlin azért készítteti kerekre, hogy egyrészt a világ képmása legyen, másrészt hogy senki se ülhessen az asztalfõn vagy az asztalvégen, tehát tökéletes egyenlõség uralkodjék körülötte. A Kerekasztal valóban a világot jelképezi: rajta is megtörténik minden, hiszen valamennyi lovag elmeséli fölötte mindazt, amit kalandjai során átélt. Ezenkívül a Kerekasztal erkölcsi mérctét, politikai hitvallást és eszmei azonosulást is jelent. Lovagjait titkos szövetség köti egymáshoz, s közös eszmények vezérlik. Ábrázolásai többnyire teljes kör, néha azonban csak gyûrû alakban (a közepén kivágva) mutatják, s erõsen vitatott a körülötte helyet foglaló személyek száma is. A források általában százötven lovagot ültetnek köréje, de egyes feldolgozásokban elõfordul tizenhárom, huszonöt, ötven, száz, száznegyven, sõt ezerhatszáz személyes változata is (a legutóbbiról a szerzõ megjegyzi, hogy nagysága ellenére könnyen szállítható volt).
Jean Cocteau 1937-ben három felvonásos drámát írt A Kerekasztal lovagjai címmel.

EXCALIBOR (EXCALIBUR, CALIBURNUS) - a név jelentése: "acélpenge". Artus király legyõzhetetlen kardja. Egyes szerzõk szerint ez a kard áll márványkõbe foglalva a londoni székesegyház elõtt, s a következõ felirat díszeleg rajta: "Az, ki e kardot a kõbõl kivonja, arra született, hogy egész Angolföld királya legyen." Más földolgozásokban Artus a Tó Asszonyától vagy a Tenger Hölgyétõl kapja ajándékba, s néki kell visszaszolgáltatnia a halála elõtt. A király Sir Kayt vagy Sir Bedivere-t bízza meg, hogy dobja a tóba vagy a tengerbe a kardot, de a lovag ezt csak harmadszori parancsra hajlandó megtenni. Akkor egy fehér kar nyúlik ki a hullámokból, s magával ragadja a víz alá a fegyvert. Néhány forrás úgy tartja, hogy a kard hüvelye tízszer annyit ért, mint a penge, mert sebezhetetlenné tette viselõjét.
Excalibur címmel 1981-ben John Boorman rendezett lenyûgözõ képi világú, képzeletgazdag filmet az Artus-mondákból.