Gyerekszívvel
Varga-Tóth Csaba rovata


„Akkor még bámultam a felnõtteket, azt hittem jó lesz majd, ha egyszer én is nagy leszek."
Szörényi Levente

Valaha megélhetõk voltak létünk történései. Pontosabban: hagytuk, hogy megtörténhessenek velünk a csodák, hagytuk, hogy átfolyjanak rajtunk, s így azoknak részévé is váltunk.
Valami elkezdõdött, egyre nõtt, színesedett, egyre inkább vártuk, aztán örültünk, hogy itt van, s csak nagy nehezen, hosszan integetve engedtük el.
A kapott könyvekre, játékokra neveket írtam, s testvéremmel szövetkezve azokat már az ünnepek után táskába, párna alá rejtettük. Mindenki örült nekik, s ezután már az sem volt baj, hogy azok szépen visszakerültek a polcomra. Hullámhegyrõl hullámhegyre szálltunk, s még mielõtt megérezhettük volna a búcsúzás ízét, már ismét új kaland várt ránk. Sokszor ez a kapaszkodó. Igaz ott a zene, a természet, a színház megújító lehetõsége, ez mind-mind ott zajlik benned, de jelenünket megélni - szüleink is, mi is - csak gyermekeink segítségével tudjuk.

Kalandozás avagy egy magnó felvételi állapotban

- A nyuszi nem tojik tojást, ezt csak úgy kitalálták. - Kell, hogy tojjon, hiszen akkor honnan lenne az a sok-sok nyuszicsoki tojás. - A nyuszik télen fáznak, s ha fészket építünk nekik, akkor ajándékot hagynak nekünk. - Nem láttam még fészekben nyuszit, de fûbõl kell csinálni. - Meg virágból. Akkor szívesebben jön. - Puhának kell lennie, hogy a nyuszi sokáig vendégeskedhessen benne. - Minél nagyobb, annál több nyuszi hagy benne ajándékot. - És sárgarépával kell idecsalogatni õket.
No gyerekek settenkedjünk csak a fészekhez! Vigyázzatok, el ne ijesszétek a nyuszikat! - s a kis csapat óvatosan közelít. Az utolsó métereket már rohanva teszik meg. - Nini! Tényleg itt járt a nyuszi!
Így van ez, ha a gyerek nem is hiszi, el akarja hinni.

Wim Wenders
Berlin felett az ég...

Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment.
Patak helyett bõgõ nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert.

Mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy õ gyermek.
Mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek.

Mikor a gyermek gyermek volt
semmirõl nem volt véleménye.
Nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyérõl, törökülésben ült,
forgója volt a feje búbján,
s nem grimaszolt ha fényképezték.

Gyerekszájjal
azaz ''Mivel fogol mosat?''

"Anya, isten bizony hozok Neked egy Persilt, mert bepisiltem."

Máté szeretettel szorongatja új kiskutyánkat, amely egyszer csak bepisil.
Kisfiam rémülten néz rám: "Anya, azt hiszem kinyomtam a levét! "

A négyéves Zsófi elsõ kétrészes fürdõruhájában parádézik:
"Nézzétek, milyen szép kilátszásom van!"

Barátunkkal télvégi kirándulást szerveztünk. Máté roppantul szeretne hógolyózni, de vastag kesztyûjében nem sikerül golyóformát gyúrni. Felcsillanó szemmel Déneshez fordul:
- Tudod mit, te csinálsz nekem hógolyókat, én meg majd jól megdobállak!

Aki elküldte, az édesanya Mika Bernadett.

Szepi
(8 éves)
Megyek csíknak

A tévében csíkok mennek.
Nincsen más, de érdekelnek.
Érdekel a menetelük,
szívesen mennék el velük.
Megnézném az otthonukat;
csíkos kertben csíkos fákat,
csíkos oduk: ezek házak.
Bent a csíkok játszadoznak:
összemennek, szétszakadnak.
Nézzük meg az erdejüket,
...hogy lehet ez? Mind eltûntek.
Megjelenik a bemondó,
nézem a televíziót.
Új mûsorok, filmek jönnek,
engem már nem érdekelnek.
Csíkká változott alakom!
Kiugrok a nagyablakon!
Nyolc emelet - nagy zuhanás.
Megyek csíknak. Ó indulás!

Csávás Viktória
(7 éves)
Kólafekete világ

Üvegházban lakunk,
kint kólafeketén
sötétlik az ég.
Fönn a holdvilág -
s a fény csillog a poharamon.

Nyuszi

Azt mondják,
húsvétkor te jössz, s nem más.
Most azt hallom
ez egy tévedés csupán.
Mondd, miért akarnak
tõlem elvenni Téged
a felnõttek?


Kedves Art'húristák! Nézzetek szét a sufniban, az íróasztalok ritkán porolt részeiben, hátha találtok gyermekkori megnyilvánulásaitokból Art'húrosat. Hogy az milyen? Kezdõ vagy marcipán, olvasgasd a korábbi Gyerekszívvel rovatokat! - szerk.-