Úgy gondoltuk meghívjuk olvasóinkat egy kunszentmiklósi „kultúrbambira" Szabolcsi Erzsébet gondoskodó segítségével. A Református gimnázium Pince címû iskolaújságából válogattunk:
Mottó: Olykor, olykor bizonytalan vagyok... vagy mégsem?
Angolórákat ad Rockfortban végzett sajtkukac.
Jelentkezhet egyén vagy kupac.


Drága Juditkám, Gizi (a megfelelõ aláhúzandó)

A csapdába esett ostorosmoszat vergõdése csupán halk nyöször ahhoz képest, ahogy én sóhajtozom utánad. Mindig magam elõtt látom azokat a baromivirgácsokat, amiken beeveztél az életembe. Felidézem pompás alakodat, három gyönyörû melled, két egészséges fogad, valamint azt a felejthetetlen pillanatot, amikor elõször néztél rám mind a két szemeddel egyszerre. Édes egyenetlenem! A te fogaidat, nem pótolhatja senki. Vagy talán már azóta másé lettél? Esetleg gyereked is született? Nem! Ennek még a gondolatát is elvetetem. Hiszen még csak két napja ismerlek. És védekeztünk is mikor megtámadott bennünket az a banda a ligetben!
Ja, emlékszel Macás, milyen jót nevettünk, amikor a homlokodra cuppantott vécépumpával végigsétáltunk a fõúton? Mikor oldalra fordítottad a fejedet, mindenki megállt, mert azt hitték sorompó van.
Rengeteget gondolok rád! Most is úgy hiányzol, mint nyilvános fülkének a kagyló. Nap mint nap elsétálok a házatok elõtt, és benézek a kertbe, mert ott mondtak ki az elsõ szót, amelyre oly régen vártam:
Mit szütsz kisz szüccs?
Szószt szütc kisz szücs?
Vagy a légy amit fogtál nekem. Oly elevenen él bennem.
Annyira szeretlek, hogy bármit megtennék a kedvedért. Ha akarod holnapra megmosakszom! És megígérem, hogy többé nem fogom rád a gázpisztolyom.
A suliban holnap fordított nap lesz. Majd meglátod, hogy milyen jól tudok már fejen állni. Ugy te szeretsz! Mert én érzem, hogy igen. Hiszen akkor nem mondtad volna el annyiszor, hogy ekkora pofont még nem kaptál senkitõl.
Kérlek válaszolj gyorsan. Minden nap lesem a postást, mert lóg nekem 200 Ft-tal.
Szeretlek. Ha kell leírom ezerszer is, hogy szeretlek. Egész nap megy a hasam, úgyhogy van idõm bõven.
Képzeld nagy újságom van itthon! Tegnap levágtam a füvet! Majd küldök belõle kóstolót. Apropó csajszikám! Mit csinálsz holnap? Mert nem lesz itthon holnap nálunk senki. Én se. Most olcsón lehet cigit meg kávét kapni az M-7-sen, mert felborult egy kamion.
Azért reggel találkozhatnánk! De vajon mirõl ismerlek meg? Megvan! Legyél reggel 8-kor a Feneketlen-tó partján, kõvel a nyakadban.
Láthatod és mindent bedobok, hogy jó legyek nálad! Csak mondd, hogy szeretsz! Na, jó! Most nem írok!
Puszi a hátsódra! A te terminátorod:
PISTUSKÓ!!!



 
Szûcs Margó
Csapongva
Szél alá szállva
felhõk közt repülök
álmaimban
Rozsdás kerítések
kopott emberek
kísérnek
jártomban
Ha volna hová bújnom,
akkor mindenkinek
megmutatnám, hogy
ne háborgassanak
Érzelmeim csapongó áramütések
könnyeim csordogáló cseppkövek....

Bangó Krisztina 
Kálvária   
Midõn az elsõ kürtök megharsantak, 
és egymásnak feszült a négy õselem, 
csillaghullás jelezte jöttöm, 
tudatták: megszülettem. 
Még nem tudtam, miért hívtak, 
minek a hírnöke vagyok, 
de éreztem, ha idõm lejár, 
én is - mint ember - meghalok. 
Majd szólt atyám: Te vagy a földi Isten! 
És tanulnom, idõt, ó, nem adott. 
Lent a földön, kínban, porban, 
nagy magányban otthagyott. 
Ki kellett volna törnöm, 
hisz nincs honom a sártekén! 
De eljött a perc, vérem csordult, 
s keresztre feszíttettem én!
Szabolcsi Erzsébet 
Csak... 

Csak füst vagy. 
Elillanó, szétfoszló lebegés 
Csak mosoly vagy. 
Emlékképeken néma nevetés. 
Csak dal vagy. 
Néhány ütemnyi megható zene. 
Csak könny vagy. 
Az emlék fájdalmas üzenete. 
Csak álom vagy. 
Álmaimban élsz és én is élek. 
Csak nem vagy. 
Nem élsz, csak kitaláltalak téged.