Szívbalzsam


„Ha a szivárvány negyed órát ível felettünk, már nem nézzük!"
(Goethe)

Simon Attila
Tûnõdés

Már szürke hó
álomajtó
a törõdés
már tompa kés
tûnõdés.

Volentics Gyula
ÚTJAINK

A bizalom zarándokút
Elindulunk rajta valakihez,
hogy egyszer megérkezzünk.

Novák Károly
Õszi est

a terem közepén forogva
belemártva vörös festékbe
lecseppen csordul az
õsz lámpákkal örökkön
megvilágítva elmúlt már

orgonaszín gallyak
alkonyata
párát lehelõ
ezüstragyogású
rét

szomorú éj kifogyhatatlanul
ragyogó csillagok
magam vagyok

gyertyalángnyi csönd
távolbafoszló szavaim
sikolyok gyöngyszemei
a messzeség láncán

verssorokká szakad
ez a komor est
kékje kupolát
fest fejemre
meredõ ágakkal
szomorún integet
egy lombtalan platán.

Volentics Gyula
TRIPTICHON

1.
Nyakadban tábla volt
rajta terminus technicusod,
a névjegyeddé lett négy betû.
Most öledbe ejtett kartonpapíron
trónszfosztásod aluljáróba ûzött története,
a ki tudja hányadik stáció.

2.
A szûzen fogant megfeszítése
és a szombat esti mûsorok
mûvi tapsa között, hol az út,
a bölcsesség, az elérhetetlen csend?

3.
A mindenségben egyedül
a némán kitárulkozót,
az emberfiát
meszelik át pünkösd elõtt
a kõkereszten?

Jassó Judit
Ábel imái
(részlet)

Gyermekkorom gyalupadján
Ronggyá csiszolt félelem:
Átkos, istent-keresõ értelem
evez most velem...

Dömötör László
Még nem

még nem állok be a sorba
még nem öltöm fel a
kocsi-telek-szörf egyenruhát
a vasárnapi ebédeket és sétákat
még áltatom magam néhány
ál-szabadság pirulával
ellen-státusszimbólummal
tornacipõben
rágógumizom a Zeneakadémia tanári
páholyában
és megkövetelem a serdülõ lányoktól
hogy tegezzenek
magamra erõszakolok idõnként
néhány szerelmet
s igyekszem elfelejteni
hogy a baloldali ondóvezetékemen
szépen fejlõdik egy viszér.