Bodnár Ede emlékére (1931-1997)

Bodnár Ede letette az ecsetet 1997. április 8-án befogadta õt a pestszenterzsébeti temetõ homokos anyaföldje. Festõ-grafikusunk nehéz utat járt be. 1947-ben várta õt a franciaországi moissoni Jamboree, ahol az ügyes kiscserkész a Cserkészfiúk Szövetsége tagjaként rajzolt, és szerepelt. Aztán az 1950-es évek elején rázárták a kérdéseket is feltevõ fiatal katonatisztre a börtönkaput. Amikor újra kezdhetett, grafikus-festõként kereste meg családja kenyerét. Bodnár Ede hûséges krónikásként festette a régi Erzsébet házikóit, a Molnár-szigetet - Ráckeve és Zsámbék templomait. Sokat tanult a soroksári festõmûvész Bakallár Józseftõl, lelke sugalló mestere, Tóth Menyhért vezette tovább. Ünnepnapot az jelentette számára, ha a hétköznapi robot helyett elmehetett a zebegényi festõiskolába, vagy késõbb õ mutathatta meg a Zsámbéki Országos Honismereti Táborban az ecsetkezelést a tanítójelöltjeinknek. Nem volt országosan ismert mester, de sokan becsülték a Csepel-szigeten is munkáit. Kiállításait fogadta a ráckevei Ady Gimnázium aulája, a Csepel Autógyár Mûvelõdési Központja. Soroksáron a Táncsics Mûvelõdési Központ, a Zsámbéki Tanítóképzõ Fõiskola. Bodnár Ede mindenütt festményt ajándékozott, ahol csak kiállított. Ráckevére is a Gimnázium kisgalériájának. Ráckevét szellemi szülõföldjének tartotta, a szépséget sugárzó Szerb templom vezette ecsetét. Ihletõi voltak a ráckevei tornyok, fájdalomban vonagló bordák feszülésével festette a zsámbéki romtemplomot. Sírjánál Losonci Miklós mûvészeti író méltatta a festõt. Ráckevén úgy õriznénk meg méltón emléket, ha Ráckevére ajándékozott képét a születõ Városi Képtár õrizné tovább. Ez õrizné méltó módon a ráckevei tornyokat, a Duna csobbanását, a város templomainak szíve dobbanását figyelõ meleg szívû festõ-grafikus, a mindig kedélyes Bodnár Ede, e táj szerelmes rajongó-krónikása emlékezetét.