Vellai Erik az elõzõ számunkban köszönt be az Art'húrba. Remény-várait strófákból építi, álmait a „Veled és Nélküled" kettõsségében éli. Piros és fekete, piros és fekete, s mintha mindig a „0"-tól félne. Érzelmi hiánygazdasága vallomásokat tesz. Fagyhalála õszintesége ellenére is csak elképzelt, hiszen a gyertyák az asztalon olvashatóvá teszik verseit, most éppen az Art'húrban. -szerk.- Vellai Erik
Könnyek

Egy hosszú nap éjjelén
csak álltunk a szobában
Te... és én.
Egy dallam kezdõakkordjai
csendültek fel,
és éreztem,
a szívemben nincs már hely...


Folyó kanyarog elõttem,
régi korhadt deszkapalló hívogat...


Álmaimban élek csak igazi életet,
ébren az élet keseríti lelkemet.