Kegyelem

Ez a szó 271-szer fordul elõ a Károli-Bibliában. Azt viszont, hogy több évtizedes lelkészi szolgálatom folyamán én hányszor mondtam ki, azt lehetetlen megszámolni, hiszen ez voltmindig az elsõ szó, amit a szószékre lépve kimondtam az apostoli köszöntésben: "Kegyelem nektek és békesség Istentõl, a mi atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." A kegyelemre nem is tudok másképpen gondolni, csak úgy, hogy Istentõl jön. Emberek közötti viszonylatban - a törvénykezésben honos speciális használatának kivételével - egyáltalán nem is szoktuk kimondani ezt a szót, legföljebb ebben a két szóösszetételben: kegyelemkenyér és kegyelemdöfés. De ezekre nem vágyom. Annál inkább az Istentõl jövõ kegyelemre, melynek lényege a bûnbocsánat. Akár olyan jelentéktelennek látnám bûneimet, hogy nyugodtan fölmentést adhatok magamnak, akár olyan égbekiáltónak, hogy azt nem tudom magamnak megbocsátani, Isten tisztét bitorolnám. De hála Istennek, nem én vagyok az Isten. Mindkét esetben az Õ bûnbocsátó kegyelmét kell és szabad igénybe vennem. Ez bizony nem olcsó holmi. Jézus Krisztusnak a kereszten történt szenvedésébe és halálába került. Ez olyan drága, hogy semmivel nem tudom megfizetni. Ezért adja Isten ingyen. De jaj nekem, ha elutasítom vagy visszaélek vele! Jaj, ha megkopik vagy megszokottá silányul! Ha viszont hálásan elfogadom, akkor fölragyog számomra a kegyelem gazdagsága. Az, amit megszentelt életû hívõk így fejeztek ki: minden kegyelem. Az, hogy napról-napra Isten szeretõ gondoskodásában részesülök, hogy felsorolhatatlanul sok ajándékával látja el múlandó életem, és hogy az örök élet örömében részeltet. Az énekköltõ vallomása az enyém is:
 

Átölelt Isten nagy kegyelme
méltatlanul, érdemtelen. 
Csodák csodáját látom benne,
és hála tölti el szívem.
Boldogtalan ujjong énekem,
ha kegyelmét dicsérhetem.

Haragot, átkot érdemeltem,
és Isten megkegyelmezett.
Szent Fia vérzett énhelyettem,
hogy eltörölje vétkemet.
Mért történt, fel nem foghatom!
Csak kegyelem, csak irgalom.

Jóvoltod hálás szívvel vallom,
 örömmel áldom, hirdetem.
Kegyelmed el nem hallgathatom, 
épüljön rá az életem.
Boldogság térdre hullani,
irgalmasságod áldani.

Míg egykor véget ér itt az út,
kegyelmed védjen, Istenem!
Szent Fiad vére tárjon kaput,
ha én szegény, megérkezem.
Befogad ott az irgalom,
s örömmel áldhatom.

Hiller Fülöp Frigyes versét
Túrmezei Erzsébet fordította