Albert Áron
A méz
 
Játszani hív, 
egy gesztenye szív
játszani Téged
gyertyafényben ébred
elevenséged,
egy arc simogatásában.
 
A MÉZ dallamos arany és édes, 
a világ érdes,
s felsérti a szerelmeket,
lehet,
hogy csak a vágy kerget
reményeket,
de az ember addig él miértbõl.
 
Megszületés anyanyelven
vér és homok a kehelyben,
– a megtalált kehelyben –,
s helyben 
az érzéstelenítõ irónia,
az író nemes haknija, 
hogy tudjon önmagába harapnia.
 
Aztán a komikus arc
ugyanolyan gyomorvérzésbe halt meg,
mint az alsószomszéd.