Részlet
Shakespeare
Velencei kalmár
címû mûvébõl:

„A kegyelem lényege nem a kényszer,
Úgy fakad, mint csöndes esõ a mennybõl
A lenti földre, s kétszeresen áldott:
Megáldja azt, ki adja, s azt, ki kapja.
A nagyokban is ez a legnagyobb.
Koronánál szebb dísze a királynak,
Mert jogara földi erõ jele,
A félelem és felség tartozéka,
De kegyelme erõsebb a jogarnál,
A királyok szívében tartja trónját
S az Istennek magának tartozéka,
S a hatalom akkor legistenibb,
Ha fékje kegyelem."