Vallomás

Te vagy nekem a fény,
mely árnyékot ûz,
Te vagy nekem a csillogás,
a melegen lobogó tûz.
Te vagy nekem az égi fény,
mely álomba ringat,
Te vagy nekem a napsugár
mely reggel simogat.
Te vagy nekem a meleg szellõ
ki mindig átölel,
Te vagy nekem vízözön,
mely az árral sodor el.
Te vagy nekem a fû selymessége
hol aludni jó,
Te vagy nekem az erdõ hidege,
a mély vizû tó.

Te vagy nekem mindenem
s így élni olyan nagyszerû,
Te vagy nekem a végzetem,
s így meghalni olyan egyszerû.

    Nyuszy