Ulbrich Balázs
De profundis

Hozzád kiáltok.
Hallasz még Uram?
Elvettél majd mindent amit adtál,
Így maradtam én csupasz magányos önzõ én magam.
Kegyelmednek kincses fény folyamát
Júdás-pénzért mértem.
Hittem, hogy bölcsességed mélységét
Egyszersmind megértem.
Hittem, hogy lelkem egyetlen vágya csak Te vagy
S mégis...

Ulbrich Balázs
Neked

Búcsúzom most Tõled
Lágy, meleg anyalelkû kedves
Kinél bolygó ûzött lelkem
Megnyugodni vágyott.

Köszönök most néked
Megannyi lángot,
Tiszta lélek vágyát,
Mely álom tündéréjszakákon
Csókkal bontott szárnyat.

Köszönöm a hideg tekintetet,
Bõsz nõi haragot,
Melyre okot, játszó csörgõsipkás lelkem
Oly sokszor adott.

Köszönöm a csínyt, a játszást,
A gúnyt s a megdorgálást.
Köszönök most mindent, amit
Adtál, s hogy járt utat járatlanért
Bölcsen föl nem adtál.

Maradj aki voltál, hû szeretõ kedves
Légy gondoskodó, jövõt nézõ anya
S száz unokáját bársony szemekkel
vigyázó huncut nagymama.