Chezane Abbé

MAGDI NÉNI VIRÁGAI

Legjobban a begóniát szerette.
A sötét kis lakásban, mindig úgy próbálta elhelyezni, hogy minél több fény érje.
Több mint tíz éve élt a dohos, húsz négyzetméteres szoba-konyhában.
A férje halála óta. Péter - élete párja - a Ganz-Mávag-ban dolgozott egykoron, onnan is ment nyugdíjba. Rá egy évre meghalt.
Lefeküdt aludni, és nem kelt fel többé.
Magdi néni élt tovább az emlékeivel.
Néhány hónap után vette észre, hogy nem bírja már a nyugdíjából fenntartani a két szobás lakótelepi lakást. Tépelődött, hogy mit is tehetne. A napok kegyetlenül peregtek tovább, gyűltek a számlák. Végül úgy döntött: elköltözik a telepről. Kollégái - akikkel egykoron a FÉG-ben együtt volt a minőség-ellenőrzési osztályon - rég a föld alatt porladtak már. Pedig nem voltak öregek.
Magdi néni azt hitte, ha nem azok a tárgyak veszik körül, amelyek mindegyike Péterre emlékeztetett könnyebb lesz.
A lakás amit megvett a nagyobb helyett, otthonosnak tűnt a rideg vasbeton falak után.
Mégis egyedül volt.
Határtalanul egyedül.
A lányát még a hatvanas években autóbaleset érte, a fiát pedig gyűlölte, mióta megtudta róla, hogy homoszexuális.
A lepusztult bérházban negyven lakás volt, legjavát vele egykorúak töltötték meg. A házmester felesége javasolta neki, hogy tartson valami kis állatot. Könnyebb lesz az élete.
De Magdi néni gyűlölte a kis házi kedvenceket. Gyűlölte a házmesteri lakásban honoló tömény macskaszagot, gyűlölte a gazdiját maga után vonszoló kutyákat.
Nem. Neki nem kell semmilyen állat!
Péternek volt néhány növénye. Ezek közül összesen egy sansaveria vészelte át a költözést.
Magdi néni automatikusan a locsolta másnaponként. Minden portörlés után.
A költözés utáni harmadik évben a sansaveria kivirágzott.
Nem hozott rikító szirmokat. Magdi néni először nem is jött rá, hogy virágzik a növény.
A boltból jött haza, amikor feltűnt neki. A kis lakás - amelyről egy év után derült ki, hogy annyira szigeteletlenek a falai, hogy nedves időben salétromot könnyeznek - úszott a tömény virágillatban.
Magdi néni csak állt. Döbbenten próbált rájönni, honnan az illat.
Először azt hitte a férje jött haza. Aztán beugrott neki, hogy nem, az nem lehet. A következő gondolata a fia volt. Ezt is elhessegette: Sándor nem is tudta a címét. Nem is tudott róla, hogy elköltözött a lakótelepről.
Lerakta a bevásárlószatyrot a kredencre és besietett a szobába.
Az illat itt még erősebb volt.
Csak a repedezett, kopár falak, és a megszokott bútorok. Mégis, ha behunyja a szemét, olyan érzés, mintha egy rózsakertben lenne.
Honnan ez az illat?
A sansaveria zöld kardlevelei meredeznek a TV mellett. Az nem lehet.
"Anyósnyelv" ahogy a lánya nevezte. Az nem virágozhat!
Odament a növényhez. A magas, méregzöld levelek közt, egy szinte áttetsző, világoszöld száracska emelkedett. A levelek védelmezően ölelték körül. A kis száron egészen apró virágok nyíltak. Mind ugyanolyan halványzöld volt, mint maga a szár. A legtöbb virágból valami édes gyanta csöppent ki.
Magdi néni a virág fölé hajolt. Szinte elkábította a csodálatos tömény illat.
A sansaveria hetekig virágzott. Magdi néni otthon ült, eltelve az illattal. Azon gondolkozott, hogy mi lesz, ha elmúlik ez a csoda is.
Nem akarta.
Igazából eddig sosem értette a férje vonzalmát a növényekhez.
Most mindent megértett.
A következő évben azt a kis pénzt, amit a kis nyugdíjából meg tudott takarítani, növényekre költötte.
Mint eleven gyermekhez, úgy beszélt a virágaihoz.
A növények pedig hálával fogadták a gondoskodást.
A konyhában kövirózsa hozta új és új hajtásait, a szobában korállka, begónia.
Újabb év repült el, Magdi néninek pedig új növényei lettek. Legtöbbnek a nevét sem tudta, hát emberi neveket adott nekik: Péter, Sándor.
Adriennek a begóniát hívta.
Ahogy egykor a lányát.
Túlzásba soha nem esett. A kis luk, amit az önkormányzat lakásnak mer nevezni, nem változott virágkertészetté, de jelentősen kellemesebbé vált számára.
A nyugdíjból évről évre nehezebben jött ki. Havonta kifizette a számlákat, a maradékból olcsó húst vett, cikóriakávét.
Mindezek ellenére hálás volt a sorsnak, hogy nem beteg.
Gyógyszereket már nem lenne miből fedezni.
Eljött az idei év.
Az életforma, amit az állam juttatott neki negyven év munka után, kemény napokat hozott.
Alig evett valamit. Kiszámolta, hogy a gázt akkor tudja kifizetni, ha csak minden második nap fűt. Naphosszat ült, bebugyolálva egy pokrócba.
A virágait nézte.
Márciusra felengedett a hideg.
A hónap végére is jutott étel.
Magdi néni nézte a begóniát.
Arra gondolt, hogy mégis érdemes élni.


Az Art'húr Kortárs Művészeti és Kulturális Alapítvány megbízásából az oldalt Windisch József készítette.
©2003. - Minden jog fenntartva