Seres Bernadett
Gyertyaként
 
Gyertyaként égek el,
s érzem a forró viasz nékem soha nem kell.
Nem kell a bánat képében feltűnő fájdalom,
inkább égjek el, múljak el szárazon.
Kínzóm, ki meggyújtott, nem ismerem,
s kezei által csöndben elvérzem.
Szellő segítene, elfújná lángom,
a melegre kevésbé vágyom.
Mint a hidegre, mely megmentene.
Nem csorogna testemen a viasz,
s feltűnő fájdalom képében, ki az?!
Ki az, ki eléget,
s jönnek a lángvezérek.
Kik felemésztenek,
s testemben kicserélnek.
Új alakot öltök, s a végén bús dallamot költök.
Magamról, mert már nem vagyok,
s ajándékul új életet kapok.

Az Art'húr Kortárs Művészeti és Kulturális Alapítvány megbízásából az oldalt Windisch József készítette.
©2001. - Minden jog fenntartva