Oldani vágyom és oldódni vágyom
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.


Weöres Sándor - Hullámok és tenger

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.


A kulcs kettõt fordul a zárban

Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.
Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.


1992. november, Arany János Színház -A Színházmûvészeti Szövetség köz- gyûlése:

Babarczy László
... Mint mondtam, megmentettük a kialakult struktúrát, amely idõközben természetesen változott. Támogattuk az új kisszínházak és az alternatív színházak létrejöttét. Mindez nem elegendõ. Egészen biztos, hogy a magyar színházi struktúrának az elkövetkezendõ idõben jelentõsen meg kell változnia. Biztos, az is, hogy a szakmai szervezeteknek - hiszen a meggondolatlanságból és a dilettantizmusból fakadó fenyegetettségünk hihetetlen mértékû - rendkívül erõsnek kellene lenniük, erõsebbnek, mint idáig voltak, hogy nem az ízlésbeli, hanem a közös érdekeinket meg tudják védeni. ...

Kritika 1993.2.


XIII. IFJ. Horváth István Országos és Nemzetközi Színjátszó Találkozó '94.Kazincbarcika

Termékeny kihívást jelent a színjátszás számára ez a mostani színház- és mûvészetellenes kor. Ma a valóban eredményesen mûködõ társulatok nem kényszerülnek arra, hogy a kirekesztettség helyzetébõl mutassanak fel alternatív életlehetõségeket a sokféleséget megszüntetni akaró közgondolkodással szemben. A korábban amatõrnek nevezett, mára alternatívnak keresztelt színjátszó csoportok megszüntek politikai üzenetközvetítõk lenni. Ma azok lehetnek aminek lenniük kell: sajátos szubkultúra hordozói, akik az egyéni élethelyzet és a közös színházi kultúra találkozásából nyerik állandóságukat. Lényegi jellemzõjük: az erõteljes individualitás, az eltérõ életstratégiák és magatartások felmutatása. Az alternatív színházak másképp fogalmaznak mint a nagy színházak; ritkán nyúlnak irodalmi szöveghez, s ha igen az sem drámai szöveg. Ritmus, mozgás, szöveg nélküli szituációk jellemzik elõadásukat. A szót és dialógust háttérbe szorító elõadások magának a színháznak az alapproblémáival szembesülnek. A színház fogalmának újbóli tisztázása a legfõbb törekvésük. Mindez azt is jelzi, hogy a formabontás gesztusával élõ alternatív társulatok mûködése újra fontossá válhat, hogy megmutassa azokat a titkokat, amelyeket helyzeti hátrányából következõen a profi színház nem tudhat. ...a bennünket körülvevõ realitást nem lehet realista eszközökkel visszaadni.A realitás, a nyelv önmagában nem képes kifelyezni azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyeket a színháznak ma közvetítenie kellene. A nyelv ugyanis fogalmakban gondolkodik és ezek kiüresedtek.A szó kiürülése, a szó diktatúrája arra figyelmeztet, hogy fogalmi újramerítéssel újjászülethetünk. ...alapvetõen átértékelõdött a dráma és a színjátszás viszonya, így az irodalmi szöveg színházi megközelítésének formája is.

Vogel Róbert

Azokat az elõadásokat szerettem melyek fontosabbnak tartották a team-eket, mint a hierarchiát, az eseményeket a produkciónál. Azokat az elõadásokat, melyek témájuk szerint olyan jelenségekkel foglalkoztak, mint amilyen a titok. A jelenségek, melyeken nap mint nap átnézünk, lenézünk amit el szeretnénk felejteni, ami tabu, szokatlan, más. Kevésbé szerettem a magasztosat, inkább a groteszket, egyben a szépet és esendõt, amiképp azon eseményeket, amik még nincsenek, ami alakul, ami lesz.
Fodor Tamás rendezõ, a zsûri elnöke

/Deszka 1994.november/


...az elõadás kísérlet a színészi eszközök minél szélesebb kiaknázására. Hogyan teremthetõ rítus dinamikus fizikai, vokális és gesztus elemekkel, szélsõségesen kezelt szcenikai megoldásokkal (maszk- és jelmezhasználat), s nem utolsósorban intenzív színészi jelenléttel. Egy meglévõ kérdésre keressük a választ, hogy egy kövületekkel, merev beidegzõdésekkel bebiztosított, egyre õrültebb szituációkat teremtõ világban meddig kell a diktált feltételek szerint játszani az embernek.

Uray Péter pantomimmûvész, rendezõ


A pantomim õsi mûfaj. Szinte minden nép kultúrtörténetében fellelhetõ, ha más-más néven is. Európában görög eredetû, tehát az ókor színházkultúrájának része. Maga a szó - pantomimos - is innen származik: mindent utánzó. Virágkorát a római birodalomban élte, ahol önálló mûfajjá vált. A keresztény középkor megpróbálta a föld alá kényszeriteni, de búvópatakként utat talált a passió és egyébb színházi elõadásokhoz. Második virágkora a reneszánszban volt mint a Commedia dell'artet meghatározó stílusforma. Innen egyenes az út a XVIII. század angol színpadjaira, majd a music hall-okba. Megszületett az újkor nevettetõ mûvészete a burlesk. A XIX. század nagy mimusa már nem angol, hanem francia: JEAN-GASPARD DEBUREAU. Õ a megteremtõje a fehér arcú, sírószemû, vidámszomorú clown-mimes máig élõ figurájának. Egy ugrás a XX. századba, amikor már ETIENNE DECROUX nevét kell nagybetûkkel leírni. Õ a pantomim nagy teoretikusa és a modern testtechnika rendszerének kidolgozója. Francia õ is, akárcsak egykori növendéke és mûvének zseniális folytatólya MARCELL MARCEAU. E két nagy név említése nélkül nem beszélhetünk arról, hogy korunk a mozgásmûvészetek és ezen belül a pantomim százada. Akárhová tekintünk a színház világában: Grotowski, E. Barba, P. Brook, G. Strehler, B. Brecht, vagy a balett, a szabad tánc, a cirkusz (bohóc), a film (Chaplin), a mozgásszínház... egyik sem kerülhette el a pantomim termékenyítõ hatását. Õsi mûvészet - mai mûvészet. Ez a pantomim.

Nemzetközi Pantomim és Clown Hét- l994. okt. 3-9. Regõs János, Regõs Pál rendezõk


A jövõ tánca egy újfajta mozgás lesz, olyan, amely az emberiség egyetemes fejlõdésének gyümölcse. A görögök táncaihoz éppoly lehetetlen visszatérni, mint amennyire szükségtelen is. Mi nem vagyunk görö- gök, s ezért nem is táncolhatunk görög táncokat. De a jövõ táncának ismét olyan valósággá kell válnia, mint hajdan a görögöké volt. Mert az a mûvészet, amelyik nem telített áhítattal, az nem is mûvészet, hanem vásári portéka.

Isadora Duncan, l903. Der Tanz der Zukunft, Leipzig /Fuchs Lívia nyomán

...a tánc mindenekelõtt vallásos tény. Amíg a táncot a rítusnak tekintjük, szent s ugyanakkor emberi szertartásnak, be fogja tölteni hivatását. Ha szórakoztatássá változtatjuk, akkor a tánc megszûnik... A fiatalok valójában új rítusokat keresnek. Minden korszaknak meg kell teremtenie a maga rítusait... A tánc megújhodása ezek után már nem esztétikai probléma. Sokkal mélyebb szükséglettel állunk szemben. Az, ami itt kockán forog társadalmi kérdés, spirituális magatartás.

Maurice Béjart/Fuchs Lívia nyomán

A személyes manifesztációra törekvõ olthatatlan vágy vezette õt végig mûvészi útján, s ma is, a "modernek", "kísérletezõk", "posztmodernek" új és újabb generációinak térnyerése, a XX. századi valódi táncrobbanás utáni alig áttekinthetõ, sokszínû táncvilágban is ez az eszme köti össze s különíti el a "moderneket" a mindenkori, formalizált rendszerben, normákban és szabályokban gondolkodó s megnyilvánuló "akadémizmus" híveitõl.

Fuchs Lívia:Isadora Duncanrõl /Iskolakultúra 1992.II./21./

Rovatvezetõ: Kéri Judit